Nem, nem tartozom a tucathoz; én egy olyan egyéniség vagyok, akiből nincs még egy... Vagy mégis? Sosem tudhatom.. De szerintem nincs. Elméletileg senkiből nincs kettő, habár vannak nagyon-nagyon hasonló emberek...

Még suli volt, tehát nem olyan régen, azt mondta nekem az egyik fiú, hogy: "...van benned valami..." Persze, van gyomrom, tüdőm..soroljam? Nem inkább nem, mert csapnivaló vagyok bioszból... Bennem van az X?! Vagy mi? Öhm.. először azt mondja, hogy gondolkozott rajta, hogy járjunk, mert van bennem valami, de utána fél perccel azt mondja, hogy van egy lány, akit jobban megakar ismerni.. Hát ez rohadt érdekes.. Először kellek, fél perc múlva nem? Könyörgöm, miféle gyerekes játékot űz velem az élet?? A múlt héten rá kellett, hogy jöjjek, hogy mekkora barom ez a srác, szóval még idejében..  De van, akinek tökéletes lennék, de én nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne neki "igent" mondani, pedig annyira jóképű és tényleg nagyon aranyos..

Van , aki szerint így vagyok tucat, ahogy vagyok. De vannak, akik szerint, ha nem lennék veszteség lenne, mert egyéni vagyok.. Bár ezalatt lehet azt értik, hogy a szövetkabátomhoz simán felveszem a bakancsomat és nyugodtam dúdolgatom hazafelé úton a The Pretty Reckless számait, hát legyen. Az lehet, hogy totál idióta vagyok 127-es IQ-val, hát ez van. De legalább én vagyok valaki! És NEM fogok megváltozni SENKI kedvéért, mert azok, akik szeretnek ÍGY szeretnek, ahogy vagyok!

Tovább adnám azt, amit a magyar tanárom megtanított nekem, hogy LEGYEK EGYÉNISÉG! Nem vagyok tucat!

 

U.i.: Lehet, hogy egy részen elkanyarodtam az életemhez, ami nem ehhez a címhez akart volna tartozni, de ez van... bocsii..

ez is neonos bejegyzésem.